Születésünk pillanatának legfontosabb közvetítője az első csakra, a gyökércsakra. A megszületés körülménye szinte egész életünkre kihat. A magzat már az anyaméhben is pontosan tudja, hogy milyen fogadtatásra számíthat. Szeretettel várják, vagy nem? Mit remélhet a földi körülményektől? Ha nem várják szeretettel, a világot barátságtalan, undok helynek fogja tartani, és nagy erőpróba lesz ezt a rossz élményt megfordítani. Ilyenkor a gyökércsakra nem nyílik ki, szinte azt jelzi, hogy nem tud gyökeret verni a földön. Pedig ezen a csakrán keresztül töltődik fel a többi is.

A gerincoszlop alján helyezkedik el. A földiség, avagy a túlélés csakrája. Itt gyökerezik a birtoklás vágya, az anyagi javak iránti érzelem. Innen indul a félelem, a bizonytalanság, de a túléléshez szükséges tettvágy is. Tehát ez a csakra a földhöz kötődik. Láthatatlan ereje a vesék és a mellékvesék szabályozója. Bizonyítja ezt, hogyha izgalmi állapotban vagyunk, a mellékvese azonnal adrenalint kezd termelni. Ez a csakra a gerincoszlopot is irányítja.

A gyökércsakra harmonikus működése a életszeretetünket biztosítja. Nem ijedünk meg a nehézségektől, inkább kihívásnak tekintjük őket, megoldandó feladatnak a tapasztalatszerzés érdekében. Amikor a földre leszületünk, már előzőleg, a köztes állapotban elhatározzuk, hogy melyik országba, milyen szülők segítségével és tulajdonságainak továbbvitelében akarjuk megoldani azt a feladatot, amelyet kitűztünk. A legfőbb cél a legmagasabb rendű szeretet megtapasztalása, amely nem tesz különbséget barát és ellenség, család és idegen, nemzet és nemzet között. Persze, amikor már tudatunk nyiladozik, jön a nagy csábítás, hogy ami az enyém, az nem a másé. Aztán a hatalmi harc, hogy minden úgy jó, ahogy én gondolom, ezért azt rá kell erőszakolnom a környezetemre, mert ezáltal uralkodhatok. Ezért van az, hogy a legkisebb funkciót tekintve is rögtön kialakul a hatalmi hierarchia, szinte mindenki fölött áll valaki. Ez a munkában, a családban, a barátságban egyaránt létezik. Oka a túlélés illúziója. Irányítója a gyökércsakra.

Tehát, ha belegondolunk, hogy egy látszólag egyszerűnek tűnő cél megvalósítása szinte az első perctől kezdve milyen nehézségekbe ütközik, lehetetlen feladatnak tűnhet az életnek örülni és a jövőtől nem félni. Mégis ez a cél, és a gyökércsakra szerepe az élethez szükséges egzisztencia, anyagi javak, családalapításhoz szükséges erő, energia megteremtése, és ami a legfőbb, a többi csakra felé az energia szállítása.

Könnyen megállapíthatja mindenki magáról, hogy gyökércsakrájának milyen a működése. Ha szeretjük a természetet, és a földet biztos helynek vesszük, az akadályok nem töltenek el hosszan tartó pesszimizmussal, ha a fák, bokrok, virágok látása örömmel tölt el, akkor ez a csakra jól működik. Ha a pénzt nemcsak elő tudjuk teremteni, hanem örömöt lelünk az elköltésében is, mert arra gondolunk, hogy „költekezésünk” másoknak kenyeret és megélhetést biztosít, akkor benne vagyunk a körforgásban.

A gyökércsakra diszharmonikus működése esetén jelentkezik a hirtelen düh, az evési kényszer, a túlzott pénzéhség, az agresszivitás, sokszor a székrekedés. Ha ez a csakra elzáródik, a test ellenálló képessége csökken, és fizikai gyengeség, élettől való elzártság jelentkezik. pánikbetegség fejlődhet ki. Az élet inkább teher, mint öröm. Ilyenkor nagyon sokat segít, ha a piros színre koncentrálunk.