Lughnasadh

(július 31. – augusztus 1.)

A kelta év utolsó negyedének kezdetét jelzi. A három aratóünnep közül az első. (A másik kettő: Mabon és Samhain.). A most kezdődő ciklus vége az, amikor behajtják a nyájat a mezőkről.
Nehéz ráhangolódni, de a nyár végét és az ősz kezdetét jelzi. Persze, az augusztusi nap még forrón süt, ám a nappalok már észrevehetően rövidebbek, az éjszakák hűvösebbek, a nappali árnyékok hosszabbak - az ősz már a kertek alatt lopakodik.
A görög mitológiában Démétér, a gabonaistennő ilyenkor kezdi el kétségbeesetten keresni leányát, Perszephonét, akit Hádész rabolt el az alvilágba fondorlatos módon.
A keltalakta vidékeken ilyenkor érett be a termés, ekkor kezdték el a gabonát learatni, a termést betakarítani.
Az ünnep a nyári napforduló utáni 40. napra esik, hagyományosan augusztus 1. (ill. a kelta szokásoknak megfelelően: július 31. napnyugtával kezdődik az ünnep). A nap legfőbb istensége Lugh. 

A hagyomány úgy tartja, e nap Lugh halálának ünnepe (ne felejtsük el: a kelta világkép szerint a halál egyben újjászületés is, tehát a temetési szertartás gyász- és örömünnep is egyben.) Valójában azonban nevelőanyja, Taillte halálának megemlékezésére rendelte el a napisten. Taillte vagy Tailtiu a Fir Bolg nép királyának, Mag Mórnak a leánya, később a nép királynője volt, és Tuatha De Dannan népének köszönhette halálát, akik legyőzték népét, őt pedig arra kényszerítették, hogy irtsa ki nekik a bregi erdőt, hogy ott vethessenek. A királynénak ez túl nehéz feladat volt, gyönge teste nem bírta és belehalt. A legenda szerint egy nagy domb alatt égették el holttestét, a dombot elnevezték róla és itt tartották Írországban az első Lughnasadh-ünnepet. (Tailtean - Telltown, Meath tartomány - alig 15 mérföldnyire Tarától, a Nagy Király székhelyétől) A fesztivál ürügyén törzsi találkozókat tartottak, sokan összegyűltek, cserekereskedelmet folyattak, lóversenyeket, atlétikai versenyeket, különböző játékokat és mesterségbeli versenyeket és szertartásokat rendeztek, valamint nagy lakomát tartottak a nyári aratás első terméseiből. Az ünnep eredetileg tizenöt napon át tartott. Az utolsót 1169. augusztus elsején tartották, az utolsó Nagy Király, Ruraigh Ó Conchobar uralkodása idején.

Ezért az írek ma is Taillte-játékok néven tartják az ünnephez kötődő szertartásokat.
A játékok egyik eleme a Taillte-menyegző: az ifjú jegyespár jelképes házasságot kötött, - egy lyukas kövön át fogták meg egymás kezét - ami vagy "egy évig és egy napig", vagy a következő Lammasig tartott. Ekkor eldönthették, hogy folytatják a kapcsolatot, vagy - ősi kelta szokás szerint - ugyanazon a helyszínen háttal állnak egymásnak és eltávolodnak, vagy másképp: egyszer megkerülik egymást, így vetve véget a jelképes Taillte-házasságnak. Ezek a próbaházasságok egészen a XV. századig érvényben voltak. 

Más brit hagyományok augusztus 6.-ra teszik az ünnepnapot, asztrológiai megfontolásból: e nap régi idők óta "erőpont" a zodiákuson, az Oroszlán szimbólumával.

Az ünnep a középkorban a Lammas (Loaf-mass) nevet kapta, ennek jelentése: cipó-mise, és a keresztény kenyérszentelés szertartására utal, amikor az első aratásból sütött cipókat hagyományosan megszentelték. Szokás volt e napon vásárokat is tartani, amik leginkább a társkeresés, kapcsolatteremtés célját szolgálták.

Lughnasadh, más néven Lammas az aratás kezdetének, valamint Lugh, a kelta Napisten és aratás Istenének az ünnepe. Köszönetet mondunk a földnek az adományért és a gyönyörűségéért. A gabona és föld Istennőjét, Démétért és a szász Cerest is tisztelik ilyenkor.
Még nem látjuk az ősz közeledését, de érezzük. A levegőben már ott van, nemsokára kezdődik az iskola és jön a hideg idő. A szomorúság időszaka is, hisz a nyár örömeinek nemsokára vége lesz.
Játékokkal, sportolással ünnepelnek, mert ez az erő és az egészség ünnepe is. Hagyományosan a Wicca házasság, a kézfogó ideje. Valamint bizonyos helyeken az áldozatok bemutatásának szintén.
Természetesen a keresztények ezt az ünnepet is befogadták, bár később, mint általában, 1843-ban. Manapság Angliában még mindig kévékkel és csutkababákkal díszítik fel a templomokat, miközben énekelnek.
A keltáknak Lammas egyike volt a négy Nagy Tűz Fesztiválnak. Máglyákat gyújtottak, hogy erőt adjanak a gyengülő Napnak. Parazsat, hamut őriztek meg a télen keresztül, hogy megvédje őket a viharoktól, villámlásoktól és olyan tüzektől, melyeket ezek kezdtek. A Szükség-Tűz a Tűz Fesztiváloknak fontos része volt. Az ilyen tüzekből nyert hamvakat védelmi, gyógyítási és termékenységi tulajdonságokkal ruházták fel. 

NÖVÉNYEK
mindenféle gabona, szőlő, fekete bogyós gyümölcsök, napraforgó, hanga. 

FÜSTÖLŐ
szantálfa, rózsa, aloé 

SZÍNEK
sárga, narancs, zöld, barna, arany, szürke, vörös, bronz 

DEKORÁCIÓ
csuhébaba, gyékényszőttes, szalmafonás, búzakéve 

ÉTEL
kenyér, almabor, fekete bogyós ételek, lepények, zselék, rizs, gyógyteák 

ÁSVÁNYOK
citrin, malachit