1935-ben Victor Goddard, a brit Királyi Légierő tisztje Edinburgh közelében egy használaton kívüli repülőtér fölött repült el alacsonyan, zuhogó esőben. A táj egyszer csak felragyogott, - Goddard azt hitte, hogy verőfényes napsugár tört át a súlyos fellegeken. Odalent nyitva álltak a hangárok, és a pilóta négy fényes, sárgára festett repülőt pillantott meg, három általa ismert biplánt és egy számára addig ismeretlen típusú monoplánt. A kék overallos szerelők nem törődtek az ő gépével.

Alig néhány másodpercig tartott az egész és a repülő ismét sötét felhők közé ért.

Egy nappal korábban Goddard még teljesen elhagyatottnak látta a régi repülőteret, most azonban zajlott rajta az élet. Csakhogy a brit légierő gépei nem sárga színűek és a szerelők sem kék, hanem barna színű ruhát viseltek és egyetlen monoplánjuk sem volt.

A második világháború közeledtével 1939-ben újra megnyitották a Drem repülőteret és sárgára festett gépeket használtak - olyan Avro biplánokat amilyeneket Goddard látott és egy Magister monoplánt, mely 1935-ben még nem létezett. A földi személyzet kék overalt kapott. Egyszóval minden úgy festett, ahogyan azt Goddard látta. Lehetséges hogy a repülőtiszt valamiképpen utazott az időben?

Bizonyítékok sora mutatja, hogy át lehet lépni az idő korlátait. Olyan sok példát ismerünk a megérzés és a jövőbe látás eseteire, hogy azt már nem lehet a véletlennel magyarázni. Amit azonban Goddard megélt, az több mint villanásnyi meglátás. Ő valóban úgy repült el valami felett 1935-ban, ahogy az 1939-ben létezni fog.

Egyes gondolkodók szerint az ember tudat alatt sokkal szélesebb körű észlelésre képes, mint a tudatos érzékelés során. Belefér egy kevés a jövőből is, meg a közelmúltból is.