BELTANE

(Ápr. 31-Máj. 1.)

Beltane ünnepét világszerte megünneplik. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, majális. A nap pogány eredetű szimbóluma a májusfa - egyes vidékeken jakabfa. A középkori egyházatyák ezt próbálták a keresztény jelképpel, a feszülettel behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja. A görögök, rómaiak e napon köszöntötték Maiát, az ötödik hónap védő istennőjét.            

Beltane az ünnep ősi kelta neve, az ír-kelta "Bealtaine" vagy a skót kelta "Bealtuinn." anglicizált változata. Mindegyik egyaránt Bel tüzét jelenti. Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten. A közel-keleti Baal istenre vezetik vissza eredetét.

Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidőkben juhokat áldoztak fel tűzben, a termékenységért. Walesben Creiddyladhoz kapcsolódott az ünnep, és gyakran Május Királynőjének hívták. 

Termékenységi ünnep. Az Istennő és az Isten egyesülését ünnepli. Neve a termékenység és Nap isten nevéből ered, Belenosból.

Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség. Az ő termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez.

A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.

A májusfa egy termékenységi szimbólum. A fa fallikus szimbólum és a férfi. A puha, színes szalagok pedig a nő. Ezek eredetileg fehér és piros színűek voltak. A fát régen frissen vágták és a falu közepén állították fel. Azt remélték, hogy eljön a fa szelleme és a nőket, valamint az állatokat termékennyé teszi. Az emberek a fa körül táncoltak, hogy hívják a szellemet. Később állandó fákat emeltek, de ezekből a puritánok sokat megsemmisítettek.

Tüzeket is gyújtottak, melyek a Napistent szimbolizálták. Ezek körül is táncoltak.

A májusnapi ünnepségeken általában egy május királynő és egy király uralkodott. A király általában valamilyen verseny győztese lett, például májusfa mászásé. Később a királynőt népszerűség szerint választották és ő döntötte el, ki lesz a király.

Németországban Walpurgisnacht-nak hívják és tüzek körül ünnepelnek, táncolnak. Szent Walpurgia valószínűleg egy ősi Istennő keresztény változata. A szent a VIII. században élt Heidenheimer Kloster-ben, apácaként.

A párok az ünnepet szeretkezéssel szokták ünnepelni, általában egy körben. Az ilyenkor fogant gyermekeket az Istenek ajándékának tartották.

Az ünnep szimbólumai

Májusfa
Eredetileg fallikus szimbólum. Főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Sikeresebb leányzók udvarában több fát is állítottak. Akinek az udvarában egyetlen májusfa se került, az elhagyatottnak, árvának érezhette magát. Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendőkkel, szalagokkal díszítették föl, ezek egyértelmű nőszimbólumok.  Máshol enni- és innivalókkal díszítették, és a legényeknek kellett lehozni. Körültáncolták.

Egyéb népszokások: 
A házakat zöld lombokkal ékesítik fel.

Más népszokások:
íjászverseny (vö. Robin Hood, Ivanhoe), lakoma, zene, tánc,  tivornya.  A leányok megmosakodtak a Beltane-hajnali harmatban, hogy szépek és fiatalok maradjanak.

Az egyik legszebb szokás:
a falu vagy város fiataljai kimennek a mezőre, erdőbe április 30.-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték, és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat. 

Az ünnep hagyományos színei:
a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták. 

A rómaiak Floralia ünnepe szoros összefüggést mutat a május elsejei pogány népszokásokkal. Három napig tartó, orgiasztikus jellegű mulatozás volt a lényege. Természetesen termékenységvarázslás volt minden ilyen fesztivál értelme. 

A keresztény egyház két vértanúnak, szent Fülöpnek és szent Jakabnak adta e napot, ám a pogány eredet ez esetben is vitathatatlan. 

Manapság is megmaradt a nap vidám, mulatozós jellege, az emberek kivonulnak a szabadba, májusfát állítanak, körültáncolják. 

Wicca és pogány körökben is örömünnep, tele vidámsággal, alkalmi nótázással, jó időtöltéssel. 

Üst
Az Istennőt jelképezi - a nőiség lényegét, minden vágy végső célját, a májusfa méltó párját. Pogány népszokás szerint akik átugorják a tüzet (melyet üstben gyújtottak vagy szabadon) - azoknak teljesül a kívánságuk, és boldogok lesznek.

Az ünnep ételei, italai
piros gyümölcsök, zöldsaláták, vörösbor, rosé, puncs, nagy, kerek zablepény vagy árpasütemény. Tejtermékek, sárga virágszirmokkal díszített puding, vaníliafagyi.

Illat
tömjén, orgona, rózsa

Gyertya
sötétzöld

Kövek
smaragd, narancsszínű karneol, zafír, rózsakvarc.

Az ünnep hagyományos mesterségei:
a szövés, fonás - és minden olyan tevékenység, melynek lényege abban áll, hogy két különböző szubsztanciából létrejön egy új, harmadik minőség, Beltane szellemében.