Mint a neve is mutatja, a torok táján helyezkedik el. Színe a kék. A hozzátartozó hang az é, hozzárendelt mirigy a pajzsmirigy, amely felelős az anyagcseréért. Hozzárendelt a nyak, a tarkó, a fülek, a torok, a hangképző szervek, a hörgők, a nyelőcső, sőt még a karok is. A torokcsakra működése szabályozza a kommunikációs képességünket, azt, hogy miként fejezzük ki más emberek felé az érzelmeinket, szeretetünket, elismerésünket, mérgünket, dühünket.

Ez a csakra az étertesttel van kapcsolatban. Rajta keresztül halljuk meg a világ hangjait, de a saját belső hangunkat is. Azt a bizonyos „kis” hangot, amely mindnyájunknál működik, de igyekszünk nem meghallani.

Ha a torokcsakra nyitott, akkor nem félünk érzelmeinket kimondani. Sőt, nagyon érthetően tudunk fogalmazni. Nemet is tudunk mondani, ami szinte a legnehezebb a kapcsolatokban. Ha zavar van a működésében, akkor bűntudat gyötör minket, és nem merjük véleményünket kimondani. Magunkba fojtjuk mérgünket és indulatainkat, nem tudjuk kibeszélni gondjainkat. Pedig nagyon fontos, hogy problémáinkról beszélni tudjunk. Biztosan sokan érezték már azt, hogy „gombóc” van a torkukban, vagy a hangjuk elcsuklik, nehezükre esik a beszéd. Ebben az esetben érdemes a világoskék színre koncentrálni. Ha csak a kék égre nézünk hosszabban, akkor is érezni fogjuk, hogy torkunk laza lesz.